|
Témaindító hozzászólás
|
2014.02.01. 20:28 - |
Mind pálya, mind a lovak felszereléseit tartják itt. A nyergek és kantárok mellett a tulajdonosok neve szépen fel van tüntetve, így kikerülve a kavarodást és a konfliktusokat. Ahogy megszokott, természetesen ez a helység is fából épült. |
[8-1]
 Felvontam a szemöldökömet rajta. Hogy lehet valaki ennyire bunkó? Megráztam a fejemet és próbáltam volna elmenni, mikor belémcsípett a lova. - Héhéhé! Fogd vissza ezt a dögöt! - mordultam föl. Lehúztam a koszos pólóm vállát, hogy megnézzem csípés nyomát. Eléggé látszódott már most is. - ne csodálkozz ha nem fognak itt sokáig megtűrni téged... Nincsszükségünk arra, hogy valaki bunkón viselkedjen velünk - húztam vissza a pólóm vállát. - az agresszív lovadat pedig ne engedd be többet a többi lóhoz... nincskedvünk vagyonokat költeni mert ti fegyelmezetlenül bántotok mindenkit - kíméletlen lehettem, lehetséges és gyűlölök kegyetlen lenni, de néha nincs más út. Valóban nem szeretném, ha Waterloonak bármi baja lenne, ahogyan azt sem, hogy lovam legjobb barátjának, Peppernek is baja essen. Persze figyelni kellett, hiszen Pepper volt az egyetlen kanca a mének között... kicsit fordított arány vlt náluk, de pont hogy őt jobban kellett félteni a fölényszámtól. Ha ilyen agresszív Royal, bármi megtörténhet. |
 Ritka volt a galopp világban egy albínó csikó de nekem ő kellett most meg szívok vele hisz akár órákig is pucolhatom a hülye fejét. Már épp pakoltam el amikor Royal idegesen dobbantott ebből tudtam, hogy jött valaki hisz nem szereti az embereket. Ostobaság hangozott el a szájából és már tudtam is hogy Eric az. Felálltam és ránéztem kicsit lenézően- Akkor moss szemet- morrantam rá, Royal füleit hátra vágva sunyított felé majd amikor úgy döntött nem foglalkozik vele tovább az egyik tincsem vette a szájába és én kihúztam de ő újra és újra bekapta. Haladnom kéne mert a végén még lelegeli a hajam. - Nem tudom minek kell neked okoskodnod - forgatom meg a szemeim ahogy rátettem a lovamra a nyerget, levettem a nyeregtakarót majd a helyére igazítottam, tudtam , hogy felfogja fújni magát ezért utána azonnal a fáslikat raktam fel rá és csak utána húztam hevedert - erre nem számított a komisz - és jöhetett a kantár is. Amikor meghúztam a szíjakat egy mozdulattal felszálltam a nyeregbe, kobak nélkül mert úgy szerettem de a kezembe volt egy pálca. Nem szoktam használni de mindig jó ha van nálunk egy. - Menj arrébb- morrantam fel idegesen de Royal nem volt ilyen "finom" inkább belecsípett Eric vállába. |
Horkantottam egyet amikor bunkón válaszolt. Igen, egy nagy hibám van, hogy megpróbálok mindenkiez kedves lenni. Amint kiment nyelvemet félig kiöltve a plafont bámulva szinte gagyogva utánoztam őt és amit elmondott. Beletúrtam a hajamba, majd elővettem egy papírt és ráfirkáltam a lányoknak egy üzenetet, hogy majd segítsenek nekem festeni. Miután mindezzel végeztem, odamentem a benti csaphoz és nekiálltam lemosni magamról a festéket. Elég nehézkes volt hiszen persze, hogy időtálló festékkel kellett nekem is dolgoznom. Hülye fejem. Már előre azt terveztem milyen kaját viszek majd haza, hogy Cammal megegyük... ha egyáltalán eljutunk odáig, hogy vacsorázunk és nem egyből egymásba kenjük az ételt. Ezen egy jót mosolyogtam csak, majd kezemet egy törülközőbe törölgetve kiléptem. Yume még mindig ott volt. Úgydöntöttem, ha ő lehet bunkó, akkor én is. - mintha még koszos lenne a hasa - szólaltam meg egy idő után, mikor már pont kezdte volna elpakolni a tisztítő eszközöket. Félredöntöttem a fejemet. |
Persze amikor megakarok lépni az emberek elől mert nem akarok velük beszélgetni akkor mindig feltartanak. Tipikus eset ami most is bekövetkezett nagy "örömömre". Tudtam mit gondolnak rólam ezért már nem is foglalkoztam velük. Csak nem jöttem ki jól az emberekkel és ők ezt sznobizmusnak tartották. Ahogy akarják akkor viszont nincs okom velük beszélni. Nem? Amikor Eric,- azt hiszem így hívták - megszólalt megfordultam és félre döntve a fejem néztem a csúnyán elmázolt rudakat amik voltak pirosak,feketék és mindenféle színűek. Egy versenyen ezeket azonnal kidobják de itt csak gyakorolni kellenek. - Tegyél rá egy x-et és akkor tuti észre veszik - forgattam meg a szeme, minek kellett jól láthatónak lennie? Aki nem tud ugratni az ne is akarjon mert csak megsérül ő meg a lova is. Mintha csak végszóra lett volna Royal idegesen dobbantott a betonon így a patkója hangosan csattant. Menni akart már a pályára. Egy fintor jelent meg az arcomon, kicsit megjátszottam, hogy bunkó vagyok de így védtem magam a többiektől. Sok év gúnyolás után mindenki ezt tenné azt hiszem. - Förtelmes - csóválom meg újra a fejem majd megfordultam de még hátra néztem rá - Van még valami amiel feltarthatsz vagy mehetek a dolgomra? - mosolygok rá. |
Élveztem a kis pienőt amit tartottam. De nem, ahogyan az az étteremben is lenni szokott, mikor végre lepihenek egy kicsit, valaki mindig megtalál. Most csak átesett rajtam egy hófehér hajzuhatag. Ennyit láttam először és már majdnem felnyögtem, hiszen azért szerencsétlen kisujjam rendesen megszenvedte ezt az gáncsot.
- Bocs, én itt voltam - mosoly bújt meg ajkaim sarkában ahogy végignéztem rajta. Igen ő azaz elérhetetlen lány, akiről mindenki úgy tartja, hogy fennthordja az orrát egészen magasan, ahogyan a lova is. Elgondolkoztam, hogy vajon miért nem áll szóba senkivel sem innen, de az igazán mindegy is számomra nem?
- Yume? Ugye így hívnak? - szóltam utána. Álltam, de nekitámaszodtam valaminek és úgy néztem a lány után, aki nagyban készült elviharzani. - Csak azt szeretném kérdezni, hogy szerinted ez így látható? - böktem fejemmel az ocsmány rúd felé. Most mégtöbb munkát okoztam a lányoknak,hihetetlen. Többekkel is jóban voltam már a Ranchról, az egyetlen bántó dolog csak az volt, hogy nem volt több fiú rajtam kívül. Más biztosan élvezte volna az egyeduralmat és kivetette volna a hálóját de az nem én vagyok. Mintha szakértő lennék, úgyfigyeltem munkámat, ami biztosan rossz. Látszik rajta, hogy rossz.... |
Végre kiszabadultam a szürke kis napjaimból. Mindig ugyan az volt a lemez, felkeltem, ettem majd siettem dolgozni, haza estem, fürödtem megint ettem ls aludtam. Az ember ebbe hamar beleunhat és én ezt már rég megtettem ezért egyre többet jöttem el a lovamhoz végül ide kezdtem járni és csak néha mentem dolgozni a tanulás mellett. Már rajtam volt a lovagló nadrágom és a csizmám amikor a nyergesbe fordultam, hogy kivigyem Royal nyergét aki már türelmetlenűl nyerített a kikötőnél. Egy másik lovat 2hergelt" hisz szándékosan pózolt és nyerített neki hátra vágott fülekkel. Egy igazi ripacs. Mosolyogva gondolkoztam el minek köszönhetően majdnem felestem egy fiúba még időben kapaszkodtam meg egy nyeregbe és néztem hátra rosszallóan- Picit figyelj hol vagy - csóválom meg a fejem és megnéztem mit is csinál. Az egész fiú festék volt a föld is és hálistennek azért a rudakra is jutott festék bár arra már kevés. Ahogy láttam már elkészült de nem nagyon volt kedvem beszélgetni, nem szoktam az itteniekkel. Felvettem a vállamra a kantárt majd a nyerget a bal kezemre téve a jobbal megfogtam a dobozt amin Royal neve ékeskedett és csutakoló szerszámait takarta. A nyergen volt egy nyeregvédő takaró, mivel Royal albínó mén ezért vérvörös nyeregtakarója, fáslia, ínyvédője , fülvédője sőt még a hevederje is ilyen színű volt. Na meg a kötőféke és a vezető szára. Persze nem csak egy volt ezekből a dolgokból ezért volt még ugyan ez a szett babakékbe is de most a vöröshöz volt hangulatom. Nálam már ez ilyen. Most figyeltem rá hogy ne essek át a fiún így nagyot lépve haladtam kifelé lovamhoz. |
Vállamon egy festésre váró díjjugratós rúddal mentem az álvány felé, mely mellett már ott pihentek a festékek. Mgamban azon tanakodtam, hogy melyik szín nézne ki a legjobban, melyik lenne a legláthatóbb. Leültem és térdemre támaszkodva vizsgálgattam a kissé egyenetlen vaskos rudat. Az már egyszer biztos, hogy muszáj lesz lecsiszolnom.
A pincérkedésből jól megtanultam hogyan tudok egyszerre többmindenre figyelni, így hamarosan már egész jól haladtam. Persze nem festőnek születtem, ez meg is látszik a munkámon és asztalosnak se lennék jó, dehát senki sem lehet tökéletes. Festékes kezemmel megdörgöltem az arcomat, jellemző. Persze, hogy amikor ilyen van a kezemben, akkor mindenem festékes lesz. De ez így volt mindig is. Sosem tudtam egy másodpercig sem tiszta maradni bármi is volt a kezemben ami a művészetekkel kapcsolatos. Letettem az ecsetet ésegcsodáltam művemet. A legelőrő hallottam Waterloo nyihogását, talán látja és tetszik neki? Nem, biztosan nem... Ő amolyan nyomorék hozzám viszonyulva. |
Mind pálya, mind a lovak felszereléseit tartják itt. A nyergek és kantárok mellett a tulajdonosok neve szépen fel van tüntetve, így kikerülve a kavarodást és a konfliktusokat. Ahogy megszokott, természetesen ez a helység is fából épült. |
[8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum